Pedig én aztán igazán igyekeztem. De tényleg, esküszöm. Igyekeztem ellenállni a hiper-liberális agymosásnak. Próbáltam elérhetetlenné válni az egocentrizmust sugárzó médiumok számára. Nem így terveztem ezt a dolgot. Én nem akartam magányos hős lenni. Nem szándékoztam azonosulni az "amerikai álommal".
Minden hiába. Most már nevetek a régi önmagamon. Tényleg azt hittem, sikerülni fog? Há! Szépen - másokon röhögve - belesétáltam a csapdába: egoista lettem.
Sikerült nekik. Rámutattak, hogy különb vagyok nálatok. Valamikor tán kételkedtem benne, de már egy ideje biztosan tudom: vallom, hogy műveltebb vagyok a nálam erősebbeknél és erősebb a nálam műveltebbeknél. Tudom, hogy minden körülmények közt én vagyok a győztes. Minden empátia nélkül taposom sárba mindannyiótokat!
Látom, bármit is tesztek, szánalmas próbálkozás a túlélésre. Próbáljátok menteni értéktelen apró életeiteket, de valójában azt sem tudjátok, mitől féltek; mit csináltok és ennek mi lesz a következménye. Bambán bámultok egymásra, válaszokat várva, de azt sem veszitek észre, hogy önmagatokra néztek vissza.
Hiába próbálnám megmagyarázni nektek az Élet Értelmét, amikor egyedileg, sőt, együtt sem fogjátok valaha is felfogni az én magasztos gondolataimat, dicső létemet.
Csak magamra gondolok, nem érdekeltek. Ne is próbáljatok hozzám szólni, leköplek benneteket, megvetéssel tudnék csak rátok nézni.
Nem értitek, miért vagyok ilyen? Szegénykéim! Lássátok, ez egyszer megszánlak benneteket, leszólok hozzátok eme iromány által. Nem fogom fárasztani magam, hogy üres kérdéseitekre, számotokra érthetetlen válaszokat adjak.
Az aljas ki bürokráciátokhoz szólok, amelynek mindannyian részei vagytok; építői, ápolói, rombolói, siratói és újra építői, mind az öt egyszerre.
Szólok, mert látom, hogy próbáltok engem is bevenni a szánalmas kis komédiátokba; hánynom kell tőletek! Azt képzelitek, hogy egy szinten vagytok velem? Mily siralmas! Nem tanultatok önnön hibáitokból? Bábel smafu, vagy már rég volt? Ostoba félkegyelműek!
Sosem fogom magam megalázni! Sosem fog senki uralkodni az akaratomon! Én szabad vagyok! Az én szellemem més száll: messze jár, távolra lát, mindent ismer. Ti meg próbáljátok elkapni, megtörni és láncra verni, akaratotokkal megerőszakolni! Hiába minden igyekezetetek. Nincs az a nyíl, amely kárt tudna tenni bennem. Ezért tanácsolom, hogy másszatok vissza az óceánokba és éljetek, mint a többi egysejtű!
Én nem akartam ilyen lenni régen. Egy arc akartam lenni a tömegben, egy közületek. Én is tudattalan állatként igyekeztem húzni az igát egy magasabb hatalomnak.
Nem tudhatjátok, milyen nehéz gondolkodónak lenni. Tudni azt, hogy soha, sehol sem fogom magam jól érezni, mert köztetek járok.
/2003/